Lerírom mi történt velem a minap! Hétfőn délután kocsikáztam itt nálunk a városban a körgyűrün mentem és nézegettem a kertek végét. Egyszer csak megláttam egy romhalmaz közepén egy púpos Trabi tetejét ablakok is benne voltak. Na mondom ilyen szerencsém nem lehet megnézem közelebbről!. Oda is mentem a kert végébe amennyire tudtam kocsival, persze nem szálltam ki mert én egy kényelmes ember vagyok, később ez lett a vesztem! Nagyon örültem neki láttam, hogy a duroplasztok nincsenek rajta de gondoltam sebaj ez legyen a legnagyobb baj majd szerzek bontóbol vagy valahonnan. Tovább is mentem azzal a lendülettel és elkeztem agyalni, hogy holnap bemegyek és megkérdezem hogy eladó-e az autó, nem mintha aznap nem értem volna rá. Lefeküdtem és arról álmodtam hogyan bontom szét és, hogy hogyan újítom fel a kis púpos Trabit. Másnap reggel tényleg sok dolgom volt, és csak délután egy óra felé értem oda a kerthez ahol a Trabi állt. Mondom állt!! Mert hogy csak ott a hült helye volt a romhalmaznak és vele a Trabinak is. Kipattantam az autóból és odarohantam a házhoz nyomtam a csengőt mint egy őrült, kijött egy öreg nénike elmondtam neki hogy miért zavarom erre ő azt mondta: -Jaj fiatalember arról már lekésett miért nem jött be tegnap! Me reggel volt itt a fiam és összevágták az összes roncsot a munkatársaival és elvitték a MÉH-be. Én egyből elsápadtam és mégegyszer megkérdeztem hogy tényleg az történt-e, erre a néni megadta a fia címét. Elmentem oda is és a hapsi is megerősítette, hogy ez a vonat már elment fiatalember. Hiába mentem ki a MÉH telepre de ott már csak egy kockát találtam a Trabi helyett mert addigra összenyomatták, úgy hogy még a használható cuccokat sem tudtam kiszedni belőle. Valójában az sem derült ki hogy 500-as vagy 600-as volt a trabicsek de ez már úgy is mindegy volt akkor ott a kocka mellett, egyperces néma gyászomat leróttam és haza ballagtam szomorúan. Ezt hívják úgy, hogy pech!!!! Meg azt is szokták mondani, hogy amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra. Megint tanultam valamit. Ennyit találtam a Trabi helyén ami a képen van. :-((